Mikor kerül előtérbe az a kérdés, hogy gyógyulás?
Amikor bajt érzékelsz.
A hozzáállásod, a múltadból, neveltetésedből és a téged ért érzelmeket kiváltó hatásokból, az egódból… stb. is ered.
A többségünk pillanatnyi diszfunkcionális állapota az életéből ered. Mivel épp azt a kort hagyjuk magunk mögött, hogy mindent szétszedtünk a látható legapróbb atomi szintig, ezért a válaszok többsége is csak a fizikai szintű működés látható aspektusából szerzett tudásra támaszkodik. Az ebből fakadó tudás, nem kétséges, hogy jószándékú része, a legnagyobb mennyiségben hozzáférhető. Ez nem jó és rossz kérdése, hanem, hogy hol van a figyelem. Ha valakinek fáj a torka és én biológiailag értem a torokgyulladást, akkor erre a hírre csak ebben tudok gondolkodni és a beavatkozási pontot is így fogom meghatározni. Feltörekvőben van viszont az érme másik oldala, ami a gondolataink és érzelemink hatását is, az ember közérzetére gyakorolt hatások közé emeli.
Sokat tűnődtem azon, hogy a mai világunkban vannak olyan kényelmi és jóléti találmányok, amelyek súlyosan károsítják a környezetet és az egészségünket, de mégsem keresünk másik megoldást. Már túl sokan vagyunk ahhoz, hogy egy időben, elegen megegyezzünk a kormány elfordításáról. Szóval régebben haragudtam azokra az emberekre, akik feltalálták pl. a műanyag palackot vagy a ivóvízöblítéses wc-t.
Ráébredtem egy nap, hogy a mai életünk találmányainak a többsége mögött jó szándék volt, és a következmények teljes átlátása egy ilyen újítás indításakor, nem elvárható. Találkoztak egy akadállyal, és az emberek javára ezt a legjobban akarták hosszú távra megoldani. Megkaptuk a lehetőséget a Teremtőtől, hogy a természetből kiszakadva alakítsuk a körülményeinket. Ez az evolúció zajlik, és lassan, a korábban bevezetett megoldásoknak a hátrányai is napvilágot látnak.
Jó az antibiotikum, ha életveszélybe vagy, jó a klórral tisztított víz, ha épp erre vagy rászorulva, túl lehet élni csomagolt, tartósított a végletekig csíramentesített és feldolgozott élelmiszereken. Nem kell minden nap átmozgatni a tested, hogy életben maradj, és egy ideig lehet nem az egészségedet támogató szokásaidat ismételni. De meddig?
Abban a korban élünk véleményem szerint, amikor lehetőség és kínálati dömping van, és talán még nem volt ilyen az emberiség életében. Remek lehetőség a tudatosodás képességének fejlesztésére. Felelősséget lehet vállalni önmagunkért. Az a csodálatos, hogy nem kötelező, de még lehetőségem van eldönteni, hogy amit mondanak megteszem-e, amit felírtak, beveszem-e. Az információ hozzáférhető és senki nem erőlteti rád, erőszakkal a hiedelmeit.
A szabadságfokunk elég magas ahhoz, hogy bárki a saját működésével kapcsolatos kísérleteit elvégezze, és saját bőrén tapasztalja azok hatását. Lehetsz saját magad tudósa és tudója! Van tér és energia arra, hogy megváltoztasd a gondolkodásmódodat, cselekedeteidet, táplálkozásodat és egyéb az életedet alakító szokásaidat! Gondolj az epigenetikára!
Ha most bajban vagy, akkor felelősséget vállalhatsz magadért és megtalálhatód a számodra legmegfelelőbb megoldást, ami mentén a mostani állapotodat okozó hatásokat módosíthatod!
Nincs egy körülmény, nincs csodapirula. Lépésről lépésre, a tested sejtjeibe vésődött szokások ellenében érdemes cselekedned, hiszen a régi szokásaid vezettek a mostani állapotodhoz. Mi kell ehhez? Új cél, amit el akarsz érni, információ az állapotodért felelős körülményekről, cselekvési terv az életedbe illesztve és támogató, aki a mélypontokon átsegít, vagy a megakadásokkor partner az újra tervezésben.
Én ezen az úton indultam el, és értem el eredményeimet a saját testemmel és életemmel kapcsolatban.
Csodálatos érzés visszanézni és emlékezetből beleérezni abba, hogy mi lenne ma, ha minden úgy maradt volna!
Ha még mindig úgy gondolnám, azt tenném, enném és innám, akkor most hol tartanék?
Megcsináltam. Figyelembe vettem a testem, mint engem cipelő ökoszisztéma igényeit, életkörülményeit, a gondolataim rá gyakorolt hatásait és boldoggá tettem.
Így már örömmel cipel, táplál és szolgál, míg az időm le nem jár!