Fel kellett ismernem, hogy mindent kommentálok magamban. Például a következő lépésemet, amit meg kellene tennem, mert tudom, hogy jót tenne és gazdagodnék általa.
Lebeszélem magam, különböző érvek mentén, hogy miért is ne tegyem meg, vagy kivetítek egy negatív kimenetelt, jövőképet, ami meggyőz, hogy maradjak az eddig járt úton.
- nincs rá időm
- á, úgy se segít
- nem vagyok motivált
- mi van, ha nem sikerül
- már próbáltam nem működik
- nem tudom, hogy kezdjem
- most nem megfelelő az idő
- nem azt szoktam venni
- mi van, ha nem lesz jó
- rossz vége is lehet
- váratlan helyzetbe kerülhettek
Beteg voltam, rosszul éreztem magam, kövér és elégedetlen az állapotommal, szégyelltem magam, így az ismert, megszokott és biztonságos út nem vált be. Sokaknak egy mélypont, egy mellbevágó diagnózis vagy egy elviselhetetlen tünet hozza el az erőt, ami egy lépés megtételére készteti őket. Ezt csináltam én is két évtizedig. Amikor ép rosszabbul voltam, belekezdtem valamibe, jobban lettem egy kicsit, majd elfogyott a lendület és abba maradt a lelkesedés. Toporogtam és keresgéltem.
Mi hozta el az áttörést?
Felismertem, hogy a fejemben lévő belső diskurzus, a tudatom által, a külvilág kommentálása nem fog abba maradni, de nem muszáj hallgatnom rá. Megfigyeltem, hogy ez a hang vagy a múlton rágódik, vagy a jövőn aggódik, vagy a jelent szabotálja, így megnehezíti a dolgom. Elkezdtem tréningezni magam, hogy amint megjelenik egy ötlet, impulzus, gondolat, ami jó érzéssel tölt el, vagy felvillanyoz, azt elkezdem csinálni AZONNAL. Lépek egyet gyorsan, mielőtt a belső dumálás átvenné a hatalmat. Így rendeltem legutóbb a hentestől sertés lépet, ami számomra újdonság volt, egy nem biztonságos és kijárt út, hanem egy ismeretlen kimenetelű lépés, és ez szuper érzés, mert a lélek imád tapasztalni. Ezt gyakorlom jó ideje.
A belső diskurzus nem szűnik meg, de gyengül, jelentősége csökken, így finomabb, magasabb rezgéssel rendelkező ingerek, jelek is előtérbe kerülhetnek, amikre hallgathatok. Ez a lélek hangja, ami talán én vagyok, a valódi, ami nem születik és pusztul el. Ebben az életemben is élhetem azt, ami vagyok, ha magamat választom és nem a hangos, rikoltozó papagájt a fejemben! Ez a lélektudatosság.
Erre a hangra figyelek és igyekszem tenni, amit sugall.
Így kezdtem tanulni, kapcsolódni emberekkel, segítőkkel, gyakorolni, fejlődni, visszavenni az irányítást az életem felett. Ez a folyamat, rendeződéssel járt. Valamit levágtam, valamit felvettem és ez sosem marad abba. Így lettem jobban, sőt, mondhatom, már jól!
Hogyan kezdtem?
Reggel 20 perccel korábban felkeltem, gyújtottam egy gyertyát, becsuktam a szemem és ültem.
Nem akartam nem gondolkozni, vagy csinálni valamit, csak hagytam, hogy a gondolatok jöjjenek – menjenek, tudatosítottam, hogy ez mindig így megy! Ez jó érzéssel töltött el, így egyre könnyebb volt felkelnem.
Emberek vagyunk, a szerkezetünk lényegét tekintve egyformák vagyunk. Test, lélek, szellem, így a választás lehetősége a Te kezedben is ott van.
Foglalkozz Magaddal
Amennyiben tetszett ez a bejegyzés, kedveld, kövesd, vagy oszd meg ismerőseiddel.
Boldog Napot!