A legegyszerűbb válasz az, hogy foglalkozz magaddal, de hadd magyarázzam el, nekem mi vált be!
Bármi is legyen a helyzet, amit meg akarsz oldani, szükséged van motivációra és kitartásra. Konfliktushelyzetben is akarnod kell, a mindkét fél számára kielégítő megoldást, és ha vannak a kezelésére eszközeid, akkor nem kell félned, ebben a megoldhatatlannak látszó helyzetben.
Hogyan kezdtem?
Mivel akartam a változást, hajlandó voltam megkérdőjelezni önmagamat, és a helyzeteket nem hatalmi, énvédelmi játszmaként lefolytatni, hanem a fejlődésemet és önismertemet támogató helyzetként kezelni. Elkezdtem önmagamnak kérdéseket feltenni, egy vita vagy nézeteltérés után:
- Miért kerültem ebbe a helyzetbe?
- Mi a szerepem ebben?
- Mi a felelősségem?
- Mit mulasztottam el?
- Miért nem ért meg engem?
- Miért látja a másik így?
- Miért kerülök folyton, ugyanabba a szituációba?
- Miért nem érti meg, amit mondok?
- Mit tehetek én, hogy a konfliktus megoldódjon?
Mi lett ennek a hatása?
Amikor magamra is figyeltem, nem csak a konfliktusra és a másik félre, észrevettem, hogy eltérő állapotok jelennek meg a vita folyamatában, és vannak helyzetek, amik nem is rólam szólnak, így eldönthettem, hogyan veszek részt ezekben.
Például:
Az egyik fél hazaviszi a rossz hangulatát a munkahelyéről, akkor könnyen kialakul, hogy idegesíti a párja, gyereke, anyósa, bárki, aki épp a közelében van. Ilyenkor egy indulatos megjegyzés, nem a címzettnek szól, hanem a munkahelyi körülménynek. Ha ezt észreveszem, ebben a helyzetben:
Lehetek:
- Kezdeményező
- Reagáló
- Megoldást kereső
- Megértő
Mit ismertem fel?
Ha rólam szólt a helyzet, és érzelmileg érintett voltam, észrevettem, hogy a másik fél racionális magyarázatai nem oldják fel a szituációt. Ilyenkor logikus érvekkel nem lehetett megoldani a konfliktust, mert az érzelmileg bevonódott fél megértésre, empátiára, szeretetre és támogatásra vágyik és kevésbé a torkán letolt igazságra. Felismertem, hogy nekem is be kell tudnom fogadni az együttérzést, és ha nem én vagyok az érzelmileg érintett, akkor érzelmi támogatást is kell tudnom nyújtani a társamnak, ha a megoldást kezdeményezni tudó féllé akarok válni. Ezeken a képességeken mind dolgoznom kellett, hogy alkalmazni is tudjam őket!
Ha erre ráérzel, képes leszel a konfliktushelyzetekben megoldást keresni és megértő is lenni. A nézeteltérések dinamikáját megértve, nem fogod diszkomfortosan érezni magad, mert te leszel a proaktív fél, aki integrálni lesz képes az eltérő érzelmi és értelmi nézőpontokat a megoldásban.
Fontos, hogy ezt a képességet fejleszd, és ne várd el a körülötted élőktől, hogy a te nézőpontoddal rendelkezzenek. Gyakorold helyzetekben, legyél magaddal türelmes és szeretetteljes, és mutass példát elvárások nélkül!
Hogyan ismerd fel az értelmi és érzelmi nézőpontok találkozását?
Amikor az érzelmileg bevonódott fél és a logikus nézőpont ütközik, ezek a mondatok szoktak elhangozni:
- „De hogy-hogy nem érted?”
- „A hiszti nem segít!”
- „Elmagyarázom még egyszer!”
- „Nem érted, amit mondok?”
- „Hányszor mondjam el?”
- „Figyelj arra, amit mondok!”
- „Nem értem, mi bánt ezen?”
- „Miért sírsz, nem történt semmi? „
Honnan tudom, melyik oldalon állok?
Ha engem próbálnak meggyőzni, indulatossá, támadóvá vagy reagálóvá válok, akkor én vagyok az érzelmileg bevonódott fél. Ha fordított a helyzet, akkor a szerepek is fordítottak.
Ez az egyszerű nézőpont segített megoldani évtizedes helyzeteket a kapcsolataimban, és megszűntek mérgezni a mindennapjaimat. Nincs tökéletes, egyetlen, minden helyzetre alkalmazható módszer, és a kifejtésem leegyszerűsített, saját tapasztalaton alapuló. Ennek ellenére ez egy lépés lehet a figyelem, önismeret és önreflexió fejlesztésében, a kapcsolódásaid rehabilitálásában és a kiegyensúlyozottabb, boldogabb és egészségesebb élet felé.
Használd egészséggel! Ha kérdésed van, bátran keress! Foto: freepik
Hollós Gábor
Funkcionális Létmód Mentor